Waiting all night

Sziasztok kis baglyok!

Van itt valami, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül.
Egyik nap ültem a tv előtt, és a magyar zenecsatornára kattintva egy hihetetlenül jó zenére lettem figyelmes, és odapillantottam a képernyőre. Már első nézésre is elöntötte a szememet a könny. (Bár tudjátok én amúgy is nagyon sírós vagyok).
De ez a videó tényleg lesokkolt. Először azt gondoltam magamban, hogy hát igen, rengeteg ilyen sztoryt ismerünk, és persze-persze tudjuk, vissza kell ülni arra a bizonyos lóra, ami ledobott, de egy ilyen után nem biztos, hogy mindegyikünk képes lenne rá.
Ez a videó nemhogy csak egy történetet mesél el, hanem Kurt Yaeger BMX-es igaz történetét.

Nem tudom elmondani, hogy már hányszor megnéztem és meghallgattam a zenét (merthogy teljesen az én zenei ízlésemnek megfelelő) és mennyiszer gondoltam végig.
Ilyenkor szokott az lenni, hogy mélyebben belenézegetek a dolgokba, és amint az életét olvastam, látom ám, hogy a dolphine tale című filmben is közreműködött, amit pár hónapja láttam a tv-ben. Ajánlom nektek a filmet, ha jól emlékszem az is igaz történet alapján készült, és az is nagyon megható. (Igen, sírtam.) ha-ha.

Szóval nagyon nagyon inspiráló ez számomra. Nagyon szomorú és hihetetlen sok dolgot tudnék most felsorolni, hogy azextrémsportésazhogynemvigyázolmagadraésakkorilyenektörténnekfiamTEnemfogsznekemittbringázgatni...
De az a nagy büdös igazság, hogy az ember megy az utcán, és belelép egy kis gödörbe, kitörik a lába és máris megvan a baj, szóval azt a fejezetet most nem nyitom meg.
Amúgy is nagy pánik kapitány tudok lenni.
És amikor nyafogok, mert belement a szálka a kezembe és attól fosok, hogy bekerül a véráramba és meghalok miatta (MI???) akkor ezek eszembe jutnak és jól elszégyellem magam.
Minden esetre nagyon elgondolkodtató. Nézzétek meg a videót is, és a delfines filmet is!

Remélem azért nem húzom le nagyon a hangulatot...