Sziasztok!
Ma az élet kis, de annál nagyobb dolgairól lesz
szó.
Alapvetően egy jókedvű ember vagyok, és a kicsi dolgoknak is
nagyon tudok örülni. De a rossz idő mindig lelomboz és ingerültséggel tölt el.
Az a fajta ember vagyok, aki nagyon kényelmesen érzi magát a 40 fokban, de ha
az idő 15 fok alá merészkedik, attól kiborulok. Sajnos a tél nem az én
évszakom, de ez van, majd csak megszokom... :/
Ennek ellenére ilyenkor is vidám és jókedvű próbálok maradni.
Mindig megtalálom azokat a dolgokat, amik felvidítanak, ilyen vagyok.
Szerencsére.
Ma is kicsit nyafogósan keltem, utálom az ilyen időt, a cipőim
tönkremennek, a sminkem lemosódik, és egyébként is... de aztán megtaláltam a
megfelelő cipőt, hozzászoktam az eső illatához és már suhantam is. Gyönyörű,
őszi sminket készítettem, ami rögtön feldobott, csini szőrmellényt vettem fel,
és nem is búslakodtam.
Hazafelé az új metróval utaztam (nagyon menő és komfortos), és az
is nagyon örültem.
Nem tudom milyen hosszú távon lehangoltnak lenni, nem nagyon
voltam még. Persze az más, ha szomorú az ember, de az okkal történik. De attól
ne legyetek szomorúak vagy lehangoltak, mert esik vagy éppen pillanatnyilag
nincs olyan jó kedvetek. Gondoljatok arra, hogy szépek vagytok, egészségesek és
szeretnek titeket. Szeret az anyukátok és az apukátok és a párotok, barátaitok. És
hagyjátok, hogy a kis apró örömök (pl., hogy felvehetitek a szép új dögös
cipőtöket) felvidítsanak.
Mosolyogjatok, és úgy lépjetek ki az utcára. És ne féljetek
rámosolyogni a pénztárosra a közértben vagy az ellenőrre. Ez tesz titeket
mássá. Különlegessé, kedvessé és széppé.
